A hinduizmus f�ldrajzi eredet� sz�, az �szak-Indi�t el�z�nl� muszlimok az Indus-vid�k lak�it nevezt�k hinduknak, a foly�n�v perzsa alakj�b� k�pezt�k a nem iszl�m hit� lakoss�g nev�t. T�gabb �rtelemben az i. e. 3. �vezredbeli, az �rj�k megjelen�se el�tti vall�si form�ci�kat is a hinduizmus megnyilv�nul�sak�nt �rtelmezhetj�k. Sz�kebb, mai �rtelmez�sben a hinduizmus kifejez�st att�l az id�szakt�l haszn�ljuk, amikor az �slak�k �ltal hirdetett vall�si (autochon) elk�pzel�sek �sszeolvadtak az upanisadok l�lekv�ndorl�st �s megv�lt�st hirdet� tanaival. Ett�l az id�szakt�l jellemz� a brahman�k kiv�lts�gos helyzet�nek elismerts�ge is.

T�ves az a n�zet teh�t, hogy a hinduizmus a brahmanizmus valamif�le megreform�lt v�ltozata, vagy annak a modern korhoz igaz�tott tov�bbfejleszt�se lenne. Az indiai szubkontinens uralkod� vall�sa annyira sokr�t� �s �sszetett, hogy eur�pai �rtelemben vett vall�si fogalmak csak nehezen alkalmazhat�k r�. Tal�n az egyetlen, ami biztos pontot jelenthet a vall�s l�nyeg�nek meg�rt�s�hez, az az u.n. �r�k �rv�ny� vil�gt�rv�ny, a szan�thana dharma �ltal�nos tisztelete, amely minden hindu sz�m�ra a vall�s alapj�t k�pezi.

A hinduizmus fogalm�t ma a kutat�k szinte egy�ntet�en az indiai kultuszok �s vall�si form�k gy�jt�nev�nek tekintik, ez�rt ezt a terminust meglehet�sen t�g �sszef�gg�sben t�rgyalj�k. A hinduizmus mag�ban hordozza a v�dikus vall�st, a brahmanizmust, a tantrizmust �s az indiai lok�lis vall�sokat is.

Az indiaiak b�r haszn�lj�k a „hindu” kifejez�st, vall�si hovatartoz�sukat annak alapj�n hat�rozz�k meg, hogy kit tekintenek a legf�bb isten�knek. A k�t legnagyobb vall�si csoport a visnuit�k (vaisnav�k, vaisj�k vagy vaisv�k) – azaz Visnu isten �s megtestes�l�seinek (Krisna, R�ma) k�vet�i, illetve a Saiv�k – azaz Siva isten k�vet�i.

(Forr�s)